2012. szeptember 11., kedd
Megemlékezés
Szeptember 11!A nap mely örökre beleíródott az emberek gondolatába! És a nap, mely nagyon sokakat megoszt!
Fel lehetne hozni itt különféle politikai lépéseket, de felesleges. Ezen a napon nem a különböző bűnbakokra emlékezünk, és nem is arra, hogy mennyien kérdőjelezték meg az eseményt.
Ezen a napon Én arra a 343 tűzoltóra emlékezek, akik félelmet nem ismerve mentek be a tornyokba, akik magukat félretéve mentették embertársaikat. Azokra a tűzoltókra akiknek éppen lejárt a műszakjuk, vagy szabadnaposak voltak de Ők mégis tették a dolgukat, mert tudták: Szükség van rájuk! Azokra a bátor emberekre, akik megmutatták: nem félnek semmitől, és ha kell a lehető legnagyobb áldozatot hozzák a másik emberért. Én arra a 23 rendőrre emlékszek ezen a napon, akiket megannyi atrocitás ér nap mint nap munkájukért, de Ők erre nem gondolván segítették és mentették az embereket. Arra a 37 partiőrségi alkalmazottra és arra a további 8 EMT személyre, akik úgyszintén vállvetve mentek és tették a dolgukat, és nem riadtak vissza félelemtől vagy ijedségtől.
Arra az összesen 2605 személyre, akiknek aznap nem kellett volna meghalniuk. Mert nem szolgáltak volna rá. Minden olyan emberre, aki akkor Szeptember 11-én odalett.
Én így emlékszem meg Szeptember 11-ről... Nem gyűlölettel, nem összeesküvés elméletekkel hanem fájdalommal. Mert bár nem ismertem Őket, de Ők is emberek voltak! A Mi embertársaink!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése